Nem számít ritkaságnak, ha egy régóta várt könyv óriási számban kel el megjelenésekor, de E. L. James A szürke ötven árnyalata című bestsellere minden eddigi elképzelést felülmúlt világszerte. Nem meglepő tehát, hogy a júliusi Top 50 abszolút első helyezettje a szexualitással és szenvedéllyel teli regény, amelyet a dobogón Kádár Annamária Mesepszichológiája és George R.R. Martin fantasyje, a Sárkányok tánca követ.
Sejtelmes borító szürke nyakkendővel: mostanra szinte nincs olyan, aki ne tudná, mit takar. Az Egyesült Államoktól Európáig számos ország olvasóit hozta lázba E. L. James A szürke ötven árnyalata című regénye, amely egyszerre hódította meg a romantikus és a szépirodalom rajongóit. A Bookline vásárlói elsők közt vehették kezükbe a könyv magyar kiadását, amely már megjelenése pillanatától dobogós volt, és most el is foglalta sikerlista első helyét.
Meglehetősen nagy kontraszt mutatkozik az 1. és a 2. helyezett között, hiszen Kádár Annamária Mesepszichológia című kötete az érzelmi intelligencia gyermekkorban való fejlesztésével foglalkozik. A gyerektematikájú kiadványok már júliusban is szép számban képviseltették magukat a Top 50-ben: a pszichológiai vonatkozú könyvek közül ebben a hónapban például nagy visszatérő a Faber-Mazlis szerzőpáros Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje című kötete. A gyermekversek és dalok egyik legnagyobb hazai mestere, Gryllus Vilmos fülbemászó Maszkabáljával a 7. helyet érdemelte ki, míg Berg Judit agyafúrt kisegere, Rumini a 22. helyen landolt.
George R. R. Martin A tűz és jég dala-sorozatának ötödik epizódja, a múlt hónapban még első Sárkányok tánca ezúttal a dobogó 3. fokáig jutott, ám hónapok óta tartó sikerszériája töretlen: a világhírű fantasy egyike azoknak a sorozatoknak, amelyeknek mindegyik eddig megjelent kötete megtalálható a Bookline-sikerlistán. A tűz és jég dala nem az egyedüli ilyen bestseller, a hasonlóan népszerű Az éhezők viadala-trilógia mindhárom része ott van a legjobbak között, a romantikus és ifjúsági történetek kedvelői pedig Julia Quinn teljes Bevelstoke-trilógiájának, illetve Leiner Laura Szent Johanna Gimi-sorozatának szavaztak bizalmat.
A romantika és az izgalom remekül megfér egymás mellett, ezt a kombinációt pedig az olvasók különösen kedvelik – legalábbis ezt bizonyítják az élmezőny 4. és 6. helye között tanyázó regények. Tasmina Perry Sztárok ügyvédje című könyve egy gyönyörű ügyvédnő veszélyes kalandjairól mesél, a Fejős Éva-féle Karibi nyár új megvilágításba helyezi a titok fogalmát, míg M. C. Beaton krimijében, az Agatha Raisin-sorozat aktuális epizódjában a hősnő egy életveszélyes esküvő kellős közepén találja magát. És ha már Agatha: a lista 38. helyén a krimi koronázatlan királynője, Agatha Christie is képviselteti magát A titkos ellenfél című regényével.
Elkezdtem rágódni azon, vajon melyik könyv legyen az, amiről először írok. Gondolkoztam Moning 4. kötetén, és hogy írnék a magyar kiadásról, de elvetettem, mert arról a könyvről már van kritika az oldalon. Teljesen felesleges. Így végül a legfrissebb élményem mellett döntöttem. Az, hogy ennek a könyvnek neki láttam több okból is furcsa. Nem szeretek olyan könyveket olvasni, amiben nem nagyon van történet, nincs semmi természetfeletti, és csak a szexről szól. Az volt a szerencsém, hogy amiket most felsoroltam, azoknak a tulajdonságoknak teljes tudatában kezdtem bele, és leginkább az érdekelt, én hogy fogok rá reagálni, ugyanis végtelen sok jót és rosszat is hallottam róla, és emiatt eléggé felkeltette az érdeklődésemet. Igaz- e hogy botrány könyv? Igen. Sokak hajukat tépve fognak menekülni a 200. oldal után? Igen. Sokaknak tetszeni fog? Biztos vagyok benne. Na de kezdjük az elején.
Adott egy egyszerű, hétköznapi, kissé szende végzős egyetemista lány. – Ne kérdezzétek, a szende, hogy jött, egyszerűen a csaj ilyen, bár akár mondhatnám róla azt is, hogy szerencsétlen. Mert nagyon az. Szerencsére csak a könyv elején – A szobatársa megbetegszik, így neki kell elkészíteni egy interjút, a világ egyik leggazdagabb emberével. A csaj eléggé aggódik, mivel semmi háttér információt nem kapott, csak a kérdések listáját. Amikor megérkezik az interjú helyszínére, egy hatalmas épületben találja magát, ahol bevezetik a milliárdoshoz, aki a legnagyobb döbbenetére egy nála nem sokkal idősebb férfi. Persze ahogy várható, a lányt azonnal elvarázsolja ez a titokzatos idegen….
Igazából sejthető az alapsztori, találkozik a két fél, udvarolnak egymásnak, így vagy úgy, aztán összejönnek. De itt ez nem ilyen egyszerű. A pasi, Mr. Grey, aki a magyar címben a szürke, mindenképp el akarja magától riasztani Ana-t, miközben lohol utána… Kissé irracionális nem? Ana persze tetőtől talpig szerelmes lesz ebbe a bunkó arrogáns szívtipróba és még nem is sejti mibe keveredett. Ugyanis ez a pasas egy szadista. Amint végül belátja, hogy nem tud távol maradni Ana-tól a lakásába viszi, titoktartási szerződés után megmutatja neki a játszó szobáját, ami nem kicsit rémisztő. Utána Ana kezébe nyom egy szerződést, amitől nekem kavargott a gyomrom, és ezek mellett a feltételek mellett hajlandó kapcsolatba kezdeni vele, persze . szigorúan szexuális kapcsolatba. Ám ebből így, ahogy a pasi képzeli, nem lesz semmi. Szerencsére ennyire talpraesett a kis hősnőnk.
A könyv teljes mértékben kiszámítható, még az utolsó oldalon történtek is, várható volt a végkifejlet, a kérdés csak az volt, hogy melyik kötetben történik az meg, ami ennek a végén. A történet nem sok van, találkoznak, dugnak-dugnak-dugnak, de ezer féle módon, tényleg, és a pasi mindig készen áll, de ami érdekes, itt el tudtam hinni. El, mert ez a férfi egy sérült ember, aki a szexualitáson kívül nem sok más módon tud kommunikálni emberekkel. Érdekes volt bele csöppenni ebbe az uralkodó,és elnyomott világba, bár be kell valljam, a szadizmus és a mazoizmus az én szexuális fantáziálásomba nem fér bele, így néhol szó szerint undorodva olvastam az egészet. Mégis a könyvben van valami. Valami ami miatt el akarom olvasni, haladni akarok vele, tudni akarom a végét. Azóta már a második kötetet is elolvastam, és fényévekkel jobb volt. Bár erről biztos tehet az is, hogy nem minden oldalon olvastam olyan szavakat,hogy “basszantyú” és “szent szar”- ami az angolban egyébként szent tehén. A korhol szó is majdnem minden oldalon jelen van… Nagyon zavaró a magyar fordítás, nem tetszett. Egyébként az angol is röhejesen egyszerű nyelvezetben íródott, értem én, de a magyar nyelv van olyan szép, hogy ezen egy irinyó- pirinyót változtatni lehessen…
A férfit utáltam, utálom, a hátamon feláll a szőr tőle, épp ezért nem tudom megérteni a csaj szenvedélyét. Az, hogy ezt thrillernek mondják, kissé erős. Ez egy pornó könyv, amiben néha történik is valami, de alapvetően csak a szexről szól. Mégis,ha valaki szereti a paranormális románcot, szerintem vágjon bele, mert eléggé hasonló műfaj, csak kicsit keményebb,nem szirupos erotika van benne. Érdemes a második részig eljutni, mert az már sokkal jobb.
A borítója nekem nem tetszik, de legalább nem pucér férfi mellkas és hónalj virít rajta, így ez már plusz pont nálam. A magyar kötet jó minőségű, kis betűs, így végre nem 7000 oldalban akarják elénk tárni vagyonokért, hanem elérhető áron olvashatjuk is.
A hatalmas sikerének a titkát nem sikerült megfejtenem. Biztos sok végtelenül perverz nő van, aki talán kicsit jobban megérti a párját, vagy éppen örül, hogy neki nem kell ennyire beteg emberrel együtt élnie. Így a huszas éveim kellős közepén, lehet, hogy nem vagyok elég érett ehhez, talán majd tíz év múlva. Egyenlőre azt mondom, nem rossz- nem rossz, de ne várjunk tőle annál többet, mint ami. Ez egy női pornó könyv. Ezzel nem sérteni akarom, és nem is ítélem el. Tőlem tízből 7 pontot kap, ami nagy szó, mert a puszta szex könyveket, pl. Ward nem igazán szeretem. És ebben még csak egy vámpír sincs.
PS: A cím fordítása rettenetes!!! Ezt igazán csak az angol kötet olvasása után értettem meg. Annak a címe Fifty Shades of Grey. A Fifty Shades a pasi beceneve…. A Ötven Árnyalat magyarul kb közröhej, szerintem ennek a címnek vagy maradnia kellett volna, mert csak angolul van értelme, vagy valami frappánsat ki kellett volna találni. Én sem vagyok rá képes, de így szörnyű… (Forrás: Szexpláza)
Részlet: Kibontom. Egy félbőr doboz van benne, abban három látszólag egyforma, régi, szövetkötéses könyv, mindhárom remek állapotban. Mellettük fehér kísérőkártya. Az egyik oldalán fekete tintával, olvasható kézírással ez áll:
Miért nem mondtad, hogy a férfiak veszedelmesek? Miért nem figyelmeztettél?
Az úrinők tudnak védekezni, mert regényeket olvasnak, és azokból megismerik az ilyen trükköket…[1]
Felismerem a Thomas Hardy-idézetet az Egy tiszta nőből. Megdöbbent az egybeesés. Nem is olyan rég, a záróvizsgán, három órán át írtam Hardy regényeiről. Vagy talán nem is egybeesés… talán szándékos. Közelebbről megnézem a könyveket. Az Egy tiszta nő három kötetben. Felütöm az egyiket. Régies betűkkel ez áll az első oldalon: London: James R. Osgood, McIlvaine and Co., 1891.
Szent szar, egy első kiadás! Egy vagyont érhet! Azonnal tudom, ki küldte. Kate a vállam fölött kukucskál. Fölveszi a kártyát.
– Első kiadás – suttogom.
– Nem! – Kate szeme hitetlenkedve elkerekedik. – Grey?
Bólintok.
– Más nem lehet.
– Mit jelentsen ez a kártya?
– Fogalmam sincs. Azt hiszem, figyelmeztetés… őszintén igyekszik elijeszteni magától. De sejtelmem sincs, miért. Nem mintha dörömbölnék az ajtaján. – Eltűnődöm.
– Tudom, hogy nem akarsz róla beszélni, Ana, de komolyan rád kattant. Figyelmeztetés ide vagy oda.
Az elmúlt hét során nem hagytam, hogy Christian Greyjel foglalkozzam. Oké, szürke szeme még mindig üldöz álmomban, és tudom, hogy egy örökkévalóság lesz, mire megszabadulok az érzéstől, milyen volt a karjában, és kiűzöm az orromból azt a csodálatos illatot. Miért küldte ezt? Azt mondta, nem vagyok hozzá való.
– Láttam első kiadást New Yorkban, tizennégyezer dollárért árulták. De a tied sokkal jobb állapotban van. Még többe kerülhetett.
(…)
Megnézem a szatyrot. Taylor nem csak farmert meg egy vadiúj Converse cipőt vett, hanem halványkék inget, zoknit és alsóneműt is. Istenem. Tiszta melltartó és bugyi – nem igazság ilyen köznapi, gyakorlatias módon leírni őket. Finom, menő, európai fehérnemű. Csupa halványkék csipke és cicoma. Hűha. Lenyűgöz, és kicsit elbátortalanít ez a fehérnemű. Ráadásul tökéletesen illenek rám. Természetesen. Elpirulok a gondolatra, hogy Tüsihajú egy fehérneműboltban vásárol nekem. Vajon mi tartozik még a munkaköri kötelességei közé?
Gyorsan öltözöm. A többi ruha is tökéletesen passzol. Szárazra törlöm a hajamat, és kétségbeesetten igyekszem megregulázni. De természetesen nem hajlandó együttműködni velem. Egyetlen megoldás lenne, lefogni egy hajgumival, ami nincs. Talán akad egy a táskámban, bárhol legyen is a táskám. Mély lélegzetet veszek. Ideje szembenézni Mr. Összezavaróval.
Megkönnyebbülök, hogy üres a hálószoba. Nekiállok megkeresni a táskámat, de nincs itt. Újabb mély lélegzet, és belépek a nappaliba. Hatalmas. Van egy fényűző, plüss ülőrész túltömött heverőkkel és puha párnákkal meg egy díszes dohányzóasztallal, amelyen egy halom nagy, fényes könyv hever. Van egy dolgozórész – a legújabb generációs iMackel –, és a falon egy jókora plazmatévé. Christian az étkezőasztalnál ül a másik oldalon, és újságot olvas. Az asztal akkora, mint egy teniszpálya, nem mintha valaha is teniszeztem volna, de már láttam Kate-et néhányszor. Kate!
– A fenébe! Kate! – nyögök fel. Christian felpillant.
– Tudja, hogy itt vagy, és még élsz. Üzentem Elliotnak – mondja némi vidámsággal a hangjában.
Na ne! Emlékszem, hogyan táncolt az előző este. Azok a jellegzetes mozdulatok, amelyek tökéletes hatékonysággal csábították el Christian bátyját. Pont őt. Mit gondolhat rólam, hogy most itt vagyok? Még soha nem maradtam ki hazulról. Kate Elliottal van. Csak kétszer művelt ilyet, és mindkét alkalommal az eset után egy hétig el kellett viselnem a borzasztó rózsaszín pizsi látványát. Most biztos azt hiszi, hogy nekem is egyéjszakás kalandom volt.
Christian parancsoló pillantást vet rám. Fehér vászoning van rajta, a kézelő nincs begombolva.
– Ülj le – utasít, és az egyik székre mutat. Átvágok a szobán, és pont szemben ülök le, mint amit mutatott. Az asztal teli van étellel.
– Nem tudtam, mit ennél, ezért mindent rendeltem a reggeli étlapról. – Sunyin, bocsánatkérőn mosolyog rám.
– Micsoda pazarlás – motyogom. Éhes vagyok, de megzavar a választék.
– Igen, az. – Bűntudatos a hangja.
Palacsintát választok juharsziruppal, sonkás tojásrántottát. Christian a mosolyát visszafojtva tér vissza tojásfehérje omlettjéhez. Mennyei az étel.
– Teát? – kérdi.
– Igen, kérek.
Kis teáskannányi forró vizet nyújt át, és kistányéron Twinings English Breakfast zacskót. Nahát, emlékszik, hogyan szeretem.
– Nagyon nyirkos a hajad – mondja megrovón.
– Nem találtam a hajszárítót – nyögöm ki zavartan. Nem mintha kerestem volna.
Christian szája kemény vonallá keskenyedik, és egy szót sem szól.
– Köszönöm a ruhákat.
– Örömömre szolgált, Anastasia. Jól áll neked ez a szín.
Elpirulok, az ujjaimat bámulom.
– Meg kéne tanulnod fogadni a bókokat. – Most korhol.
– Kifizetem.
Úgy néz rám, mintha megbántottam volna. Gyorsan folytatom:
– Már küldted azt a könyvet is, persze nem fogadhatom el. De ezek a ruhák… kérlek, hadd fizessem ki! – Bizonytalanul rámosolygok.
– Anastasia, hidd el, megengedhetem magamnak.
– Nem erről van szó. Miért vennél nekem ruhát?
– Mert megtehetem. – Gonoszkásan csillog a szeme.
– Hogy megteheted, még nem jelenti azt, hogy meg is kell tenned – vágok vissza, mire felvonja a szemöldökét. Még jobban csillog a szeme, és hirtelen elönt egy érzés, hogy valami egészen másról beszélünk, de nem tudom, miről. Erről az jut eszembe…
– Miért küldted azt a könyvet, Christian? – Lágy a hangom. Leteszi az evőeszközt, feszülten néz rám, a szemében valami kiismerhetetlen érzelem ég. Szent szar, kiszáradt a szám.
– Hát, amikor majdnem elütött téged a biciklista, én meg elkaptalak, és rám néztél, azzal a „csókolj meg Christian” nézéssel… – elhallgat, vállat von. – Úgy éreztem, bocsánatkéréssel tartozom, és figyelmeztetnem kell téged. – A hajába túr. – Anastasia, én nem az a virágcsokros, romantikázó férfi vagyok. Nem érdekel a romantika. Az én ízlésem eléggé egyedi. Jobban teszed, ha távol tartod magad tőlem. – Legyőzötten hunyja le a szemét. – Mégis, van benned valami, ami miatt nem vagyok képes távol tartani magam tőled. De azt hiszem, erre már magad is rájöttél.
Oda az étvágyam. Nem képes távol tartani magát tőlem!
– Akkor ne tartsd távol magad – suttogom.
Megragad, kitágul a pupillája.
– Nem tudod, mit beszélsz.
– Akkor világosíts fel.
Egymásra meredve ülünk, egyikünk sem nyúl az ételhez.
– Akkor nem cölibátusban élsz – zihálom.
Vidámság csillan a szemében.
– Nem, Anastasia, nem élek cölibátusban. – Vár, hagyja, hogy leülepedjen bennem az információ, én pedig vérvörös vagyok. Ismét elszakadt a szám és az agyam közti szűrő, és el sem hiszem, mit mondtam ki az előbb hangosan.
– Mik a terveid az elkövetkező néhány napban? – kérdezi halkan.
– Ma déltől dolgozom. Hány óra van? – Hirtelen pánikba esek.
– Tíz múlt, még bőven van időd. És holnap? – Az asztalra könyököl, állát összekulcsolt ujjaira támasztja.
– Kate meg én nekilátunk csomagolni. A jövő hétvégén Seattle-be költözünk, és egész héten dolgozom Claytonnál.
– Van már lakásotok Seattle-ben?
– Igen.
– Hol?
– Nem emlékszem a címre. A Pike Market kerületben.
– Nem messze tőlem. – Elmosolyodik. – És mit fogsz dolgozni Seattle-ben?
Hová akar kilyukadni? A Christian Grey inkvizíció majdnem olyan bosszantó, mint a Katherine Kavanagh inkvizíció.
– Beadtam néhány helyre az önéletrajzomat, várom a válaszokat.
– Jelentkeztél az én cégemhez is, ahogyan javasoltam?
Elpirulok… Természetesen nem.
– Öö… nem.
– Mi bajod a cégemmel?
– A cégeddel vagy veled? – Gunyorosan rámosolygok.
– Te kinevetsz, Miss Steele? – Félrebiccenti a fejét, és mintha jól mulatna, de nehéz megállapítani.
(…)
Hatodik fejezet
Christian kinyitotta a fekete Audi SUV ajtaját, és beszálltam. Ez a kocsi egy vadállat. Grey nem hozta szóba az előbbi szenvedélykitörést a liftben. Nekem kéne? Beszéljünk róla, vagy tegyünk úgy, mintha meg sem történt volna. Nem is tűnik valódinak életem első igazi, mindent beleadok csókja. Ahogy múlik az idő, mitikus, Artúr-legendakör, vagy Atlantisz státust kezd felvenni. Nem is történt meg, nem is létezett. Talán csak képzeltem. Nem. Megérintem csóktól duzzadt ajkamat. Határozottan megtörtént. Nem vagyok már ugyanaz. Kétségbeesetten kívánom ezt a férfit, és ő is kíván engem.
Ránézek – szokásos udvarias, kicsit zárkózott önmaga.
Annyira összezavar ezzel.
Beindítja a motort, kifarol a parkolóhelyről. Bekapcsolja a hifit. Az autó belsejét varázslatos, édes zene tölti be. Két nő énekel. Hűha… fel vagyok kavarodva, ezért még jobban hat rám. Finoman borzongok. Christian kikanyarodik a Southwest Park Avenue-ra, és lazán, magabiztosan vezet.
– Mi ez a zene?
– A virágduett Delibes Lakmé című operájából. Tetszik?
– Christian, ez csodálatos!
– Ugye? – Rám vigyorog. És egy futó pillanatra látszik rajta a kora: fiatal, gondtalan és észveszejtően szép. Ez lenne a kulcs hozzá? A zene? Ülök, és hallgatom az angyali hangokat. Ingerelnek, elcsábítanak.
– Meghallgathatnám újra?
– Természetesen. – Christian lenyom egy gombot, és újra simogatni kezd a zene. Gyengéd, lassú, édes és határozott támadás az érzékeim ellen.
Lángoló szex. – Ideillő. A zenét a mobiltelefon csöngése szakítja meg. Christian lenyom egy gombot a kormánykeréken.
– Grey – csattan. Nagyon határozott.